Korondi kerámiacentrum
Korondon ősi hagyományai vannak a fazekasságnak. Sokan Európa egyik legjelentősebb fazekas központjának tartják. A fazekasság a középkortól nőtt iparággá.
 A korondiak máz nélküli edényeknek sokféle változatát készítették,
melyek jól bevált főzőedények voltak. A fazekasság
létalapját a falu nyugati határán, a Szakadát-patak bal partján
előforduló szürke pala (agyag) képezi. Korondon a fazekasok mindig nagy számban éltek, változott számuk az évek folyamán,
de a legtöbb fazekas a falu Tószeg nevezett részén élt, ősi időktől fogva.
 Ha mélyebben akarjuk elemezni a korongolás hagyományát, eredetét hamar rájövünk arra, hogy a táj természeti viszonyai nem földművességre, hanem kézművességre kényszeríttette az itt élőket.
Ezen egyszerű oknál fogva az életképes nagyközség lakóira jellemző a sokféle foglalatosság:
a hagyományos fazekasság, a famegmunkálás, a taplókészítés
és a kereskedelem (régen szekérrel, ma autóval).
 1750-ben Gyulaffy László biztosította négy vámmentes helyi vásár lehetősége kevésnek bizonyult. Nagyobb piacra volt szükség,
XIX. század közepére már a korondi fazekasok termékei Erdély szerteismertté váltak. Ezeket az árusítási utakat szekerességnek neveztük. Biztosabb vásárok végett hova tovább távolabbi vidékre is elmerészkedtek, persze ezek a
"portyák" nem voltak veszélytelenek. A mázas kerámia tér hódítása a korondi fazekasság addig nem tapasztalt felfutásának a kezdetét jelentette. A turista forgalom fellendülése fokozta a keresletet is. A leleményes korondi ember pedig igyekezett kielégíteni minden szükségletet, sokszor éppen az igazi értékek feladása árán
is. Korondon értékesítik a Fehér-Nyikó menti falvak fűzfavesszőből
készült eszközeit és a környék faragóinak munkáit is.
Korond a hagyományait őrizve korszerűsödő székely falu típuspéldája:
a fazekasiparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi és művelődési
szerepköre is egyre számottevőbb. Ezt a szerepkört kívánjuk
bővíteni ezzel az internetes oldallal is, új lehetőség és új
piac után kutatva. |
